Az orlov ügető a legrégibb és legkedveltebb orosz tenyésztésű lófajták egyike. Az ügető fajtacsoporton belül a legkonszolidáltabb küllemű. Mozgása lendületes, akciós. Leggyakrabban szürke, ritkán fekete vagy pej. Gyors, kitartó, hosszú távon is megbízható, szilárd, erős szervezetű fajta. Bár kitartóbb a versenytársainál, gyorsaságban nem tudja felvenni a versenyt sem az amerikai, sem a francia ügetővel, ezért külön versenyeket szerveznek ennek a fajtának. A fogatsportban is bizonyított számos egyede.
Orlov gróf ménese
Az egyik Orlov fivér, Alekszej terve volt egy nagyszerű ügető és ezzel párhuzamosan egy kiváló hátasló fajta kialakítása. A XVIII. század második felében, az orosz-török háború közepette Orlov nagyszámú arab telivért hozatott Osztrovba, a Moszkva környéki ménesébe. Köztük volt Szultán I és Szmetanka, amelyek az orlov ügető kialakításában nagy szerepet játszottak. Szmetankának egy jelentős részben spanyol származású dán kancától származó utóda volt Polkan I, melytől a későbbi fajtalapító származott.
Barsz I, az alapítóős
Orlov gróf később, 1778-ban a kedvezőbb klímájú Khrenovoje-ba költöztette a ménest, a voronyezsi sztyeppére. Polkan I egy nagy testtömegű, elengedett mozgázú holland kancát fedezett, aminek eredményeként megszületett a szürke színű Barsz I, (a képen Orlov gróffal) a fajta alapítója. Barsz I 1784-ben született. A pompás ló arab, dán, holland, angol félvér és arab-mecklenburgi kancákat fedezett. A beltenyésztéstől óvott ménest a sztyeppén szabadon tartották, amely szintén segítette a szelekciót. Orlov nem engedte eladni a lovait, azokat egyben tartotta, majd később több ménest is alapított belőlük. Munkáját istálló mestere, V. I. Siskin segítette.
Moszkvában 1834 óta tartják tréningben az orlovot, és rendeznek rendszeresen ügetőversenyeket. Orlov és Siskin sokat tett a fajta tökéletesítése, teljesítményének javítása érdekében.
Külleme
- Az orlov feje rendszerint elég kicsi, de - az arab hatás dacára - gyakran kissé durva. A fülek állása és a homlok szélessége azonban egyértelműen arab hatásról tanúskodik.
- Jellemző az orlovra a hosszú, magasan illesztett hattyúnyak.
- Az orlov háta - amint az ügetőlótól elvárható - hosszú és egyenes, az ágyék izmos, a far széles és erős.
- Egynémely egyed végtagjai túl hosszúak: övméretük nem felel meg a követelményeknek. Az orlov tenyésztői 1825 és 1840 között rendszeres keresztezéseket végeztek holland kancákkal. Ennek nyomán a végtagok megnyúltak, különösen a szár lett hosszabb és gyengébb.
- Fajta szabvány előírja, hogy a szárkörméret legalább 20 cm legyen, ez azonban a valóságban nincs mindig így.
- Az uralkodó szín, mint már az elején láttuk, a szürke, ez elsősorban az arab hatásnak tulajdonítható. A fekete és a pej szín is gyakori, a sárga viszont ritka.